Az eddigi bejegyzésekben mindig a hagyományos értelemben vett szövegekről, leírásokról volt szó. A 19. század második felében azonban már nem csak ilyen leírások jelenhettek meg távoli országról szóló publikációkban, hanem rajzos illusztrációk, később pedig akár már fényképek is. Ezen a területen (a blogban szereplő időszakban) a leginkább úttörő jelentőségű személy Rosti Pál volt, aki nemcsak hogy bejárta Észak- és Közép-Amerika nagy részét, de elsők között készített fényképeket egy olyan időszakban, amikor a fényképezés még valóban gyerekcipőben járt. Rosti minden bizonnyal világszerte ismert lenne, ha könyvét (és az azt kísérő illusztrációkat) egy nyugati nyelven publikálták volna.

 

Rosti.jpgRosti Pál (Székely Bertalan festményén) 

Rosti Pál (1830-1874) a korábban említett utazókhoz hasonlóan (mint László vagy Xántus) szintén a szabadságharcot követően kényszerült elhagyni hazáját. Azonban családi kapcsolatainak is köszönhetően mégsem azt a sokszor sanyarú életutat kellett bejárnia, mint sok másik emigránsnak. Münchenben vegytant tanult, Pesten néprajzi és földrajzi tanulmányokat folytatott, Párizsban pedig megismerkedett a fényképészettel. Mindeközben tudatosan készült élete nagy tervének megvalósítására, az amerikai utazásra. Valódi tudós utazóként indult el Amerikába, ahol szeretett volna Alexander von Humboldt nyomdokain minél több helyre eljutni.

26 éves korában vágott neki ennek a nagy kalandnak. 1856 és 1858 között bejárta az Egyesült Államokat, eljutott Mexikóba, Venezuelába, Kubába és számos egyéb helyre. Fő célja volt, hogy utazásaival és élményeinek rendszerezésével, publikálásával a haza javát, fejlődését szolgálja. Ahogyan könyve előszavában írja:

E szomorú korszakban tehát minden magyarnak szent kötelességévé vált, megfeszített s ernyedetlen erővel e térek egyikén a haza javára működni, habár csekélyebbek is voltak legyen tehetségei – mert a homokszem egymagában nem sokat nyom ugyan, de a homokszemek halmozatja dombbá s utóbb hegygyé emelkedik.

 Hazatérését követően 1861-ben adta ki fő művét, Úti Emlékezetek Amerikából c. könyvét. Ebben részletesen bemutatta Havannát, Venezuelát és Mexikót, viszont úgy döntött, hogy az Egyesült Államokról nem ír (ottani úti beszámolóját később jelentette meg a Hazánk és a Külföld hasábjain).

UtiKepek.jpg

Utazásai során egyik fő célja volt, hogy fényképeket készítsen:

Nézetem szerint a földismeret terjesztésére alig van hathatósabb eszköz, mint ha jellemző, hű rajzok által a különböző éghajlatok egyes tájairól, városairól, építményekről, növényekről s a t. világos képeket nyujtunk. Vándorlásaim egyik főfeladatául tekintém eszerint az ily nemü képeknek a fényrajz útján való előállítását. S midőn 1859. febr. 26-dikán, hazámba visszatértemkor ebbeli fáradozásim eredményét, több évi utazásom folytán készített fényképeim gyűjteményét a tudományos-, nemzeti- s műkincsek őrzésére s kitárására szolgáló intézetünknek, a magyar, nemzeti muzeumnak volt szerencsém átnyújthatni: azon reménynyel kecsegtettem magamat, hogy a legczélszerűbb utat követtem azon óhajtásom teljesítésére, miszerint utazásaim eredményét, a mennyire tőlem kitelik, közhasznúvá is tegyem.

FEnykepi.png

Hazatérése után elkészült Rosti Pál Fényképi gyűjteménye, azonban az akkori nyomtatási technológia még nem tette lehetővé az abban szereplő felvételek kiadását könyvében. A gyűjtemény különböző változataiban több mint 40 kép található épületekről, híres helyekről, városokról, az otthonitól oly eltérő természetről, stb.

Nézünk meg egy érdekes példát mexikói képei közül. A lenti fényképen a „beleni vízvezeték kútfeje” látható Mexikóvárosban:

 Saltofoto.jpg

Ahogyan említettem ez a kép az Úti emlékezetekben nem volt reprodukálható ebben a formában. Ugyanakkor más „problémák” is felmerültek vele kapcsolatban. Talán rögtön szembeötlő, hogy mennyire „üres” a kép, nincsenek rajta emberek, semmi élet, olyan mintha egy kihalt város szerepelne rajta… Ennek oka is a korabeli technológiában található. A nagyon hosszú (akár több perces) expozíciós idő miatt a mozgó személyeket a fényképezőgép nem tudta megörökíteni, így azok jelenléte csak néhány árnyból, ottfelejtett tárgyból következtethető ki.

Ezen probléma orvoslására a könyvhöz külön illusztrációk készültek. Ezek nagyrészét Klette Gusztáv litográfus készítette a „fényrajzok” és Rosti leírásai alapján.

Íme a Salto Del Agua-ról készült illusztráció, immár a hiányzó részletekkel, emberekkel. Az illusztráció tökéletesen kiegészítette Rosti leírását a helyszínről, a mexikóiakról és ezzel egy új lehetőséget is biztosított az utazási irodalom számára, miközben közelebb hozta a távoli Mexikót a magyar olvasókhoz.

Saltorajz.jpg

 

Saltorajz2.jpg

Ha valaki szeretne többet is megtudni Rosti fényképeiről, azok hátteréről, akkor ajánlom Kincses Károly tanulmányát az Úti emlékezetek Amerikából hasonmás kiadásához (1992).

Az eredeti könyv számos illusztrációja megtekinthető ezen az oldalon, részletes leírásokkal együtt.

Disszertációmban részletesen foglalkozom Rosti fényképeivel, különösen a mexikói témájúakkal. Remélem hamarosan ezt is meg tudom itt osztani az olvasókkal…

A bejegyzés trackback címe:

https://at-utazok.blog.hu/api/trackback/id/tr235885789

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.