atutazok 2015.01.06. 06:57

Múlt-kor

2013 végén írtam egy bejegyzésben Habsburg Miksa mexikói kalandjáról. A poszt egy (jóval) hosszabb és más jellegű változata megjelent idén az Aetas történettudományi folyóiratban egy "ismeretterjesztő" változat pedig év végétől elérhető az újságárusoknál a Múlt-kor történelmi magazin téli számában (a 150. évforduló alkalmából). 

Az Aetas szám később elérhető lesz majd online is, több érdekes cikk is olvasható benne az amerikai-magyar kapcsolatok területéről:

aetas.jpg

A Múlt-kor cikk egy rövidebb része olvasható a magazin honlapján, a teljes cikk pedig még egy ideig megtalálható az újságárusoknál :)

 

multkorkep.jpg

multkorvb.jpg

 

Kellemes olvasgatást :)

 

Egy kisebb szünet után (és persze az újévi fogadalmakat követve) úgy döntöttem, hogy folytatom a blogírást részben az eddigi témákkal, másrészt pedig újabb kutatási területeket is bemutatva jelentkezem majd újabb bejegyzésekkel.

De mi is történt a legutóbbi bejegyzés óta? A bloghoz tartozó legfontosabb esemény, hogy sikerült benyújtani, majd megvédeni disszertációmat. A blogon már több részletét bemutattam, ha valaki kíváncsi rá, most a teljes dolgozat elérhető online (egyelőre még csak angolul) a Debreceni Egyetem elektronikus Archívumában vagy az Országos Doktori Tanács honlapján

Remélem hamarosan könyv formájában is olvasható lesz, terveink szerint angolul és magyarul is.

A pályázat, ami keretében a blog indult, közben véget ért, de a blogon továbbra is szeretnék beszámolni kutatásaim érdekesebb aspektusairól, különleges emberekről, dokumentumokról, illetve a munkámhoz kapcsolódó publikációkról. 

Hamarosan újra jelentkezem :)

atutazok 2014.05.29. 14:41

HAAS 10 konferencia

Most hétvégén (május 30-31) kerül megrendezésre az Amerikanisták Magyarországi Társaságának (Hungarian Association for American Studies - HAAS) kétévente megtartott konferenciája.

A konferencia programja letölthető a Társaság honlapjáról

Ha valaki Budapesten jár és van egy kis szabad ideje, érdemes lehet meghallgatni néhány előadást. A plenáris és szekció előadások mellett pénteken 3 órától bemutatásra kerülnek az elmúlt két évben magyar nyelven megjelent amerikanista tárgyú könyvek is (beleértve Latin-Amerikát is!).

 

A bemutatandó könyvek listája:

 Frank Tibor: Kettős kivándorlás. Budapest - Berlin - New York 1919-1945. Budapest: Gondolat, 2012.

Glant Tibor: Amerika, a csodák és csalódások földje. Az Amerikai Egyesült Államok képe a hosszú XIX. század magyar utazási irodalmában. Debrecen: Debreceni Egyetemi kiadó, 2013.

Kovács Ilona, szerk.: Katonalevelek. Az amerikai magyarok második generációja az amerikai hadseregben a második világháború idején 1942-1945. Budapest: Néprajzi Múzeum, Budapest, 2012.

Lévai Csaba: Amerikai történelem és történetírás. Válogatott tanulmányok. Budapest: L’Harmattan, 2013.

Varró Gabriella: Mesterek árnyékában. Sam Sheppard drámái és a hagyomány. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013. Orbis Literarum 24. CAN

 Latin-amerikanisták:

Babarczi Dóra: Magyar jezsuiták Brazíliában, 1753-1760. Szeged: SZTE, 2013.

Farkas Pálma Adél: A "fekete legenda" árnyékában. Spanyolország és az
Egyesült Államok kapcsolata (1923-1930).
Szeged: SZTE, 2013.

Lilón Domingo . Miguel Dantas de Cruz - José Antonio Sánchez Román - Nagy Marcel - Santosné Blastik Margit - Semsey Viktória - Szilágyi Ágnes
Judit: Latin-Amerika 1750-1840. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem - L´Harmattan Kiadó, 2013.

Szente-Varga Mónika: A gólya és a kolibri. Magyarország és Mexikó kapcsolatai a XIX. századtól napjainkig. Budapest: Áron Kiadó, 2012.

 valamint:

 Két Múlt-Kor szám, amerikai blokkal (Bartal Csaba)

 

A konferencia szombati napján én is előadást tartok, a konferencián készült képekkel a későbbiekben még frissítem a bejegyzést. :)


HAASPRogram.jpg

atutazok 2014.04.30. 21:51

Térképes történetek

Nemrégiben egy vendégprofesszor előadásán hallottam először egy olyan weboldalról, amely segítségével a blog témájához is kapcsolódó kutatási eredményeket lehet nagyon látványosan (és nem mellesleg ingyenesen) szemléltetni, vizualizálni.

A weboldal használatával az utazók, kivándorlók útvonalát lehet bemutatni alapvetően egy történet keretében, amely a térképeken jelölt helyekből és a hozzájuk kapcsolódó leírásokból áll. Ennek segítségével végigkövethetjük a különböző helyszíneket, a hozzájuk tartozó eseményeket és beszámolókat. Amikor megnéztem a weboldalt, azonnal tudtam, hogy ezt én is ki fogom próbálni, hiszen nagyon hasznos eszköz lehet.

Próbaképpen Bánó Jenő 1890-ben kiadott könyvét kezdtem el feldolgozni ezzel a módszerrel. Bánó (akiről már többször is volt szó ezen a blogon) 1889-ben hagyta el Magyarországot. Mint sokan mások akkoriban, alapvetően családi és gazdasági okok miatt hagyta hátra hazáját és keresett boldogulást a tengerentúlon. Először az Egyesült Államokba utazott, azonban mivel ott nem talált boldogulást tovább utazott Mexikóba. Itt kávéültetvényes lett, majd később mexikói konzulként tért vissza hazájába.

Úti élményeit először az Úti képek Amerikából c. könyvében adta ki, ebben ír az utazásról, az USA-béli élményeiről, majd Mexikóba érkezéséről.

Lássuk hogyan is néz ki a története a fent említett weblap segítségével elmesélve. Természetesen nem minden állomás szerepel még rajta és csak néhány szövegrészlet került kiválasztásra illusztrációként, de úgy gondolom érdemes a "Begin" gombra kattintani, hogy elkísérhessük Bánót amerikai útjára.

A használt weboldal elérhető a www.maptal.es oldalon. Ajánlom természetesen nem csak ilyen jellegű felhasználásra, de akár saját utazásaink vagy történeteink elmesélésére is vagy akár oktatási segédanyagok készítéséhez. Jó szórakozást!

 

Az eddigi bejegyzésekben mindig a hagyományos értelemben vett szövegekről, leírásokról volt szó. A 19. század második felében azonban már nem csak ilyen leírások jelenhettek meg távoli országról szóló publikációkban, hanem rajzos illusztrációk, később pedig akár már fényképek is. Ezen a területen (a blogban szereplő időszakban) a leginkább úttörő jelentőségű személy Rosti Pál volt, aki nemcsak hogy bejárta Észak- és Közép-Amerika nagy részét, de elsők között készített fényképeket egy olyan időszakban, amikor a fényképezés még valóban gyerekcipőben járt. Rosti minden bizonnyal világszerte ismert lenne, ha könyvét (és az azt kísérő illusztrációkat) egy nyugati nyelven publikálták volna.

 

Rosti.jpgRosti Pál (Székely Bertalan festményén) 

Rosti Pál (1830-1874) a korábban említett utazókhoz hasonlóan (mint László vagy Xántus) szintén a szabadságharcot követően kényszerült elhagyni hazáját. Azonban családi kapcsolatainak is köszönhetően mégsem azt a sokszor sanyarú életutat kellett bejárnia, mint sok másik emigránsnak. Münchenben vegytant tanult, Pesten néprajzi és földrajzi tanulmányokat folytatott, Párizsban pedig megismerkedett a fényképészettel. Mindeközben tudatosan készült élete nagy tervének megvalósítására, az amerikai utazásra. Valódi tudós utazóként indult el Amerikába, ahol szeretett volna Alexander von Humboldt nyomdokain minél több helyre eljutni.

26 éves korában vágott neki ennek a nagy kalandnak. 1856 és 1858 között bejárta az Egyesült Államokat, eljutott Mexikóba, Venezuelába, Kubába és számos egyéb helyre. Fő célja volt, hogy utazásaival és élményeinek rendszerezésével, publikálásával a haza javát, fejlődését szolgálja. Ahogyan könyve előszavában írja:

E szomorú korszakban tehát minden magyarnak szent kötelességévé vált, megfeszített s ernyedetlen erővel e térek egyikén a haza javára működni, habár csekélyebbek is voltak legyen tehetségei – mert a homokszem egymagában nem sokat nyom ugyan, de a homokszemek halmozatja dombbá s utóbb hegygyé emelkedik.

 Hazatérését követően 1861-ben adta ki fő művét, Úti Emlékezetek Amerikából c. könyvét. Ebben részletesen bemutatta Havannát, Venezuelát és Mexikót, viszont úgy döntött, hogy az Egyesült Államokról nem ír (ottani úti beszámolóját később jelentette meg a Hazánk és a Külföld hasábjain).

UtiKepek.jpg

Utazásai során egyik fő célja volt, hogy fényképeket készítsen:

Nézetem szerint a földismeret terjesztésére alig van hathatósabb eszköz, mint ha jellemző, hű rajzok által a különböző éghajlatok egyes tájairól, városairól, építményekről, növényekről s a t. világos képeket nyujtunk. Vándorlásaim egyik főfeladatául tekintém eszerint az ily nemü képeknek a fényrajz útján való előállítását. S midőn 1859. febr. 26-dikán, hazámba visszatértemkor ebbeli fáradozásim eredményét, több évi utazásom folytán készített fényképeim gyűjteményét a tudományos-, nemzeti- s műkincsek őrzésére s kitárására szolgáló intézetünknek, a magyar, nemzeti muzeumnak volt szerencsém átnyújthatni: azon reménynyel kecsegtettem magamat, hogy a legczélszerűbb utat követtem azon óhajtásom teljesítésére, miszerint utazásaim eredményét, a mennyire tőlem kitelik, közhasznúvá is tegyem.

FEnykepi.png

Hazatérése után elkészült Rosti Pál Fényképi gyűjteménye, azonban az akkori nyomtatási technológia még nem tette lehetővé az abban szereplő felvételek kiadását könyvében. A gyűjtemény különböző változataiban több mint 40 kép található épületekről, híres helyekről, városokról, az otthonitól oly eltérő természetről, stb.

Nézünk meg egy érdekes példát mexikói képei közül. A lenti fényképen a „beleni vízvezeték kútfeje” látható Mexikóvárosban:

 Saltofoto.jpg

Ahogyan említettem ez a kép az Úti emlékezetekben nem volt reprodukálható ebben a formában. Ugyanakkor más „problémák” is felmerültek vele kapcsolatban. Talán rögtön szembeötlő, hogy mennyire „üres” a kép, nincsenek rajta emberek, semmi élet, olyan mintha egy kihalt város szerepelne rajta… Ennek oka is a korabeli technológiában található. A nagyon hosszú (akár több perces) expozíciós idő miatt a mozgó személyeket a fényképezőgép nem tudta megörökíteni, így azok jelenléte csak néhány árnyból, ottfelejtett tárgyból következtethető ki.

Ezen probléma orvoslására a könyvhöz külön illusztrációk készültek. Ezek nagyrészét Klette Gusztáv litográfus készítette a „fényrajzok” és Rosti leírásai alapján.

Íme a Salto Del Agua-ról készült illusztráció, immár a hiányzó részletekkel, emberekkel. Az illusztráció tökéletesen kiegészítette Rosti leírását a helyszínről, a mexikóiakról és ezzel egy új lehetőséget is biztosított az utazási irodalom számára, miközben közelebb hozta a távoli Mexikót a magyar olvasókhoz.

Saltorajz.jpg

 

Saltorajz2.jpg

Ha valaki szeretne többet is megtudni Rosti fényképeiről, azok hátteréről, akkor ajánlom Kincses Károly tanulmányát az Úti emlékezetek Amerikából hasonmás kiadásához (1992).

Az eredeti könyv számos illusztrációja megtekinthető ezen az oldalon, részletes leírásokkal együtt.

Disszertációmban részletesen foglalkozom Rosti fényképeivel, különösen a mexikói témájúakkal. Remélem hamarosan ezt is meg tudom itt osztani az olvasókkal…

És mi a helyzet a nőkkel? – kérdezhetné az olvasó, hiszen az eddigiek alapján azt gondolhatnánk, hogy nők nem is igazán utaztak és főleg nem írtak utazásaikról a 19. század során. Bár sokkal kevésbé volt lehetőségük az utazásra, főleg egyedül és nagyobb távolságokra, azért igenis találkozhatunk magyar női útleírókkal, köztük néhány nagyon különleges személlyel is.

Magyar nők a 19. század során megfordultak nem csak Európa számos országában, de eljutottak Indiába, a Közel-Keletre, Afrikába, és ami a mi szempontunkból talán a legfontosabb, az Egyesült Államokba és Mexikóba is. Az ő beszámolóik egyébként nagyon fontos és érdekes források, hiszen rengeteg olyan dolgot tudhatunk meg belőlük, amiket férfiak leírásaiból nem, hiszen máshogyan utaztak, más dolgokra figyeltek és természetesen sok esetben máshogyan is írtak. Ha igaznak vesszük azt az itt is sokszor visszatérő tételt, miszerint az útleírásokból legalább annyit megtudunk a leíró személyéről és kultúrájáról, mint a bemutatott országról, akkor azt is elmondhatjuk, hogy ezeket a szövegeket olvasva nagyon sok mindent megtudhatunk a magyar nők helyzetéről és gondolatairól is.

Márki Sándor történész már 1889-ben felhívta a figyelmet a nők által készített útleírások fontosságára „Magyar nők utazásai” című cikkében, ami a Földrajzi Közleményekben jelent meg. Márki csaknem 40 női utazót említ tanulmányában, akik közül legalább húszan meg is írták és ki is adták úti élményeiket.

Számos magyar nő látogatott el olyan európai országokba mint Olaszország, Franciaország, Németország vagy Görögország. Ha valaki szeretne olvasni is ezekből a leírásokból, akkor érdemes lehet ezeket a könyveket megkeresnie (a lista főleg Márki alapján készült):

-          Wesselényi Polixéna - Olaszhoni és Svájczi Utazás (Kolozsvár: np, 1842); 

-          Bulyovszky Lilla -  Úti naplóm (Pest: Boldini, 1858);

-          BulyovszkyLilla - Norvégiából: Úti emlékek (Pest: Emich G., 1866);

-          Wass Ádámné - Úti képek: szeptember – november 1859 (Kolozsvár: np, 1860);

-          De Gerando Ágostonné Teleki Emma - Hedvig és Andor utazása Rómában: írta Anyjok (Párizs: Jouaust, 1866)

-         De Gerando Ágostné gróf Teleki Emma görögországi levelei és a régi Attikának hiteles kútfők utáni leírása (Pest: Heckenast, 1873);

-          Uhrl Józsa - Emlékek római útamból (Pozsony: np, 1888);

-          Tauscherné Geduly Hermina - “Utazásom a Mont-Blancra” in: Földrajzi Közlemények (1882): 218-232;

-          Hampelné Pulszky Polyxéna - “Kirándulásunk a régi Trója vidékére” in: Egyetértés 128 és 130. sz. (1884);

 

 Ezen az oldalon pedig további részleteket találhatnak híres magyar utazónőkről Takács Mária "digitális tollából." 

 

Az infrastruktúra fejlődésével és az utazás kommercializálódásával egyre inkább megközelíthetővé váltak a nők számára is ezek a vonzó úti célok, illetve a nők helyzetében és megítélésében bekövetkezett változások is hozzájárultak egyre növekvő mobilitásukhoz. Ugyanakkor egyre többen már Európán kivül is utaztak. Győrffy Etelka Indiából küldött leveleket a Magyar Háziasszony számára 1886-tól. Gillmingné Fischer Hermina világkörüli útra indult és tapasztalásait német nyelvű könyvben adta közre (Notizen unserer Reise um die Welt in den Jahren 1875-1877 (Budapest: np, 1877)). Amerikába is eljutottak természetesen magyar hölgyek, sőt írtak is ottani utazásaikról. Jakabffy Istvánné 1893-ban adta ki könyvét az Egyesült Államokban tett útjáról A nagy számok honában: Amerikai utazások címmel, míg Mocsáry Béláné Fáy Mária a világ több részén tett érdekes utazásai mellett beszámolt az amerikai és mexikói útjáról is a magyar olvasóközönség számára. Most róla szeretnék még néhány szót szólni részletesebben.

 

Mocsáry Béláné Fáy Mária (1845-1917(?))

 

MBFM.jpg

Mocsáry Béláné az egyik legtöbbet utazó (és író) magyar utazónő volt. 1905-ben így mutatta be az Új idők folyóirat:

 

 Özvegy Mocsáry Béláné született Fáy Mária egyike most Magyarország asszonyainak. Sőt általában a legérdekesebb asszonyok egyike. Ha az angol nő utazik, átjön a kontinensre és ezzel vége. Ha az amerikai nő utazik, átjön Európába - legtöbbnyire Páris a célpont - elmegy Olaszországba és megnyugszik babérain, mert ő - utazott! De ez a magyar asszony Európában tett utazásairól nem is szólva, járt Afrikában, járt Indiában, járt kétszer is Amerikában – egymaga […] tanubizonyság, hogy mire képes a magyar asszony!

 

Mocsáryné férje halálát követően kezdte el önállóan járni a világot (korábban édesapjával és férjével utazott Európában). India és Ceylon című könyvében így ír erről:

 

Én, a ki nem ösmertem az édes anya ölelését, kinek házaséletét a sors gyermekkel — a kire szeretetemet áraszthattam volna — nem áldotta meg: magányosságomban a természet szépségeiben és az utazás veszélyeiben kerestem vigasztalást s találtam megnyugvást.

Állítása szerint az utazás teljesen megváltoztatta:

Azóta, ha régi, szomorú multamra gondolok — érzem, hogy utazásom alatt szerzett tapasztalataim, a sok fenséges szép látvány — átalakították egész lényemet.

 

 Először a Tátrába és Erdélybe utazott, majd, ahogyan mondta "az elhagyatottság érzete család nélkül öldöklővé vált és messzebbre vágytam a világba” (Magyar Szalon, 1901). Nővérével ellátogatott a Balkánra és a Közel-Keletre, majd a későbbiekben, immáron egyedül, látogatta meg Indiát és Ceylont (a mai Sri Lanka). Később újabb utakra szánta el magát, így jutott el az Egyesült Államokba és Mexikóba (világkörüli útját a történelmi események meghiúsították).

Indiai útját követően határozott úgy, hogy kiadja utazási élményeit:

 

 De most engedek a rábeszélésnek, haza írt leveleim és emlékeim alapján, jótékony czélra leírom utamat, — nem tudományos szempontból, hiszen egyszerű falusi asszony létemre, úgy sem azért keltem útra, hanem szórakozásul hölgytársnőim számára. Ezért a magyar hölgyeknek ajánlom munkámat. Munkám után befolyt összes jövedelmet pedig az illetékes tényezőkkel már megállapított arány szerint—a Nagypénteki társaság, a Lorántfy-egylet, a Magyar gazdasszonyok árvaháza, a Művelt nők otthona, a losonczi Menedékház-alap javára és az általam választott vagyontalan gyermekek neveltetésére ajánlom fel.

 

Úti élményeit könyvek és újságcikkek formájában is megosztotta a nagyközönséggel, írásait pedig a saját maga által készített fényképekkel illusztrálta. Cikkei jelentek meg az Ország-Világban és Magyar Szalonban illetve az Új idők  “Séták a nagyvilágban” részében, ahol több más nő is bemutatta úti élményeit. Ezek  mellett jelentek meg beszámolói a Földrajzi Közleményekben is és előadásokat is tartott élményeiről. Ezekről így írt a Budapesti Hírlap akkoriban: “Nagy közönség hallgatta a tanulságos előadást s több ízben lelkes éljenzéssel mondott köszönetet az élvezetért Mocsárynénak.

Ahogyan említettem Mocsáryné több könyvet is kiadott:

India és Ceylon. Úti jegyzetek (1899) és Keleti utazás. Egyiptom, Szentföld, India, Ceylon (1901) címmel jelentek meg könyvei keleti útjairól. Az amerikai utazásairól írott beszámolói pedig először a Földrajzi Közleményekben és a Magyar Szalonban jelentek meg, majd különlenyomatban is elérhetővé váltak a következő címek alatt:

Mexikói utazásom: úti jegyzetek (Budapest: Pesti könyvnyomda, 1905)

Útazásom Éjszak-Amerika Nyugati Partvidékein (Budapest: Fritz Ármin, 1902)

Az előző bejegyzésben található linken elérhetőek és olvashatóak keleti utazásairól szóló könyvei, sajnos az amerikai beszámolók még nem érhetőek el digitálisan. Az utóbbiak elemzésével disszertációmban foglalkozom részletesebben (amennyiben ez elérhetővé válik, természetesen itt is meg fogom osztani :) )

A blog olvasói között talán több olyan ember is akad, aki amellett, hogy a rövid ismertetéseket elolvassa, szeretne saját maga is eredeti forrásokat megismerni, megkeresni saját kedvenc részeit, saját értelmezéseit vagy egyszerűen csak szeretné átélni egy 19. századi magyar utazó élményeit Amerikában.

Szerencsére ezt ma már könnyen megteheti bárki, hiszen még arra sincs minden esetben szükség, hogy levéltárakba vagy könyvtárakba induljon a kedves olvasó, hiszen az internet és digitalizálás korában számtalan fontos útleírás elérhető már az otthoni számítógépünkön keresztül is.

A különböző internetes oldalak, elektronikus adatbázisok és gyűjtemények segítségével néhány kattintással hozzájuthatunk több 19. századi útleíráshoz is. Természetesen az újságokban, magazinokban megjelent levelekhez, cikkekhez illetve a kevésbé ismert írók beszámolóihoz továbbra is el kell indulnunk a könyvtárakba, bele kell ásnunk magunkat a cédulakatalógusokba, de kiindulásképpen jöjjön most néhány interneten is ingyenesen elérhető útleírás.

Ez természetesen csak egy válogatás, ki-ki kedvére keresgethet még (és találni is fog itt fel nem sorolt műveket).

A példák összeállításánál a következő adatbázisokat használtam:

-          Debreceni Egyetem Elektronikus Archívum

-          Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

-          Google Books

-          Archive.org

A lenti listában található legtöbb útleírás az Egyesült Államokat mutatja be, azonban találhatunk olyan szövegeket is, amelyek Mexikóban és Amerika egyéb részeiben tett utazásokról is beszámolnak (pl. Xántus, Bánó, illetve Szokoly könyvei).

A táblázatban szerepel az író neve, születésének és halálának dátuma, az elérhető könyv címe és az első kiadás helye illetve ideje (ami nem mindig azonos az elérhető kiadás évével). A könyv eléréséhez, letöltéséhez kattintsanak a könyv címére:

Bölöni Farkas Sándor (1795-1842) Útazás Észak Amerikában Kolozsvár, 1834
Haraszthy Ágoston (1812-1869) Utazás Éjszakamerikában 2 kötet Pest, 1844
Nendtvich Károly (1811-1892) Amerikai utazásom Pest, 1858
Xántus János (1825-1894) Xántus János levelei Éjszakamerikából Pest, 1858
Utazás Kalifornia déli részeiben Pest, 1860
Wass Samu (1814-1879) Kilencz év egy száműzött életéből Pest, 1861-62
Széchenyi Béla (1837-1918) Amerikai utam Pest, 1863
Szokoly Viktor (1835-1913) Mexiko Miksa császárig Pest, 1866
Bánó Jenő (1855-1927) Úti képek Amerikából Budapest, 1890
Mexico és utazásom a trópusokon Budapest, 1896
Bolyongásaim Amerikában Budapest, 1906

Szokoly műve nem igazán útleírás, azért szerepel mégis itt, mert a könyv több utazó könyveit is felhasználja (köztük Rosti Pálét is, akiről lesz még szó ezen a blogon). 

Mint látható (illetve nem látható), női utazók tollából kevés útleírás született a 19. század során (és még kevesebb érhető el online), azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna magyar női utazók is. Sőt! Írtak úti beszámolókat Amerikáról is (Jakabffy Istvánné (A nagy számok honában: Amerikai utazások (1893)) vagy Mocsáry Béláné Fáy Mária (Útazásom Éjszak-Amerika nyugati partvidékein (1902), Mexikói utazásom: úti jegyzetek 1905) adtak ki ilyen könyveket többek között), amelyek nagyon érdekes betekintést nyújtanak mind az Egyesült Államok (Jakabffyné és Mocsáryné), mind Mexikó (Mocsáryné) kultúrájába és életébe, hiszen a női utazók sokszor teljesen másképpen, utaztak, "láttak" és írtak mint a férfiak.

Ha amerikai témájú útleírás még nem is érhető el tőlük elektronikus formában, Mocsáry Béláné (1845-1917) Keleti utazás: Egyiptom, Szentföld, India, Ceylon  című könyve (Budapest, 1901) olvasható online és ajánlom is mindenki figyelmébe (ugyanott megtalálható India és Ceylon című első könyve is).

Ha valaki egy picit „kutakodni” is szeretne úti beszámolók, cikkek, levelek után, akkor ajánlom a Vasárnapi Újság elektronikusan elérhető példányait az Elektronikus Periodika Archívumból. Itt 1854 és 1921 közötti számokat böngészhetünk át és valószínűleg nem is kell majd sokat keresgélnünk, hiszen a lap gyakran közölt útleírásokat mind külföldi szerzőktől (fordítás formájában), mind pedig magyar utazóktól, kivándorlóktól. Itt jelentek meg például László Károly írásai Mexikóról és az Egyesült Államokról illetve Sarlay Pál vagy Sennor Vilmos levelei mexikói tapasztalataikról.

Jó olvasgatást!

 

Az év vége felé mindig szeretünk összegezni, visszatekinteni az elmúlt időszakra. Ennek fényében most én is szeretnék egyfajta visszatekintést adni, bár természetesen a blog tematikájához és céljaihoz kapcsolódóan (és nem kifejezetten csak az én munkámra vonatkozóan). Két olyan könyvet szeretnék bemutatni az olvasóknak, amelyek 2013-ban jelentek meg és a bloghoz is szorosan kapcsolódnak.

Ajánlom mindenkinek ezeket a könyveket, akik az utazási irodalom elmélete és/vagy az USA magyarországi képének alakulása iránt érdeklődnek, akár szakmai szempontból, akár csak kikapcsolódásként érdekes olvasmányokat keresve.

Lássuk a könyveket:

I. Glant Tibor – Amerika, a csodák és csalódások földje: Az Amerikai Egyesült Államok képe a hosszú XIX. század magyar utazási irodalmában (Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013)

GTkönyv.jpg

Glant Tibor, a Debreceni Egyetem Észak-amerikai Tanszékének vezetője új könyvében az Egyesült Államokról szóló magyar utazási irodalommal foglalkozik, olyan nézőpontokból vizsgálva azt és olyan forrásokat felhasználva, amelyek korábban nem voltak elérhetőek és ezáltal újfajta betekintést nyújtanak az utazástörténeti kutatásokba és az amerikai-magyar kapcsolatok tanulmányozásába egyaránt.

Tudományos jellege és fókusza mellett érdekes olvasmány minden érdeklődő számára. Az Amerika-kép fejlődését mutatja be Magyarországon a 19. század során: vizsgálja annak legfőbb jellemvonásait, visszatérő képeit és egy-egy adott reprezentáció kialakulásának lehetséges okait. Természetesen ezáltal legalább annyit elmond Magyarországról (a Reformkorról vagy a Dualizmus időszakáról), mint az amerikai történelem és kultúra jelentős mérföldköveiről.  

A könyv az utazási irodalomra, mint műfajra, a lehető legszélesebb értelemben tekint. A fülszöveget idézve: „a vernei elképzelt utazásoktól a kormánymegbízottakon keresztül a hivatásos turisták és vadászok beszámolói mellett bemutatja a zsáner paródiáit is.” Már emiatt is érdekes olvasmány Glant Tibor könyve, hiszen sok olyan forrást is bemutat, amelyek egyébként kevéssé elérhetők vagy ismertek. Jól megférnek egymás mellett, sőt, nagyon jól kiegészítik egymást a könyv felépítését és céljait tekintve a hagyományos értelemben vett útleírások, orvosi vagy gazdasági beszámolók, de akár Gárdonyi és Mikszáth írásai is. Esettanulmányokban részletesebben is megismerkedhetünk Gróf Széchenyi Béla amerikai útjával, a magyarországi indiánkép alakulásával, a dualizmuskori Amerika-képpel és az amerikanisztika és utazási irodalom kapcsolatával is.

 Az érdekes témák iránt érdeklődők számára vonzó olvasmány ez a könyv, akár önmagában olvassák, akár kiindulópontként a benne tárgyalt könyvekhez és egyéb kiadványokhoz vezető úton. A könyv egyik legnagyobb erőssége a megírásába fektetett kutatómunka, ami sok lehetőséget kínál a téma iránt érdeklődő többi kutató számára is. A könyv végén szereplő bibliográfia, a könyvben részletezett esettanulmányok és az azok által felvetett kérdések alapján a Glant által elkezdett munka tovább folytatható és számos irányba továbbvihető, ezért a téma iránt érdeklődő diákoknak is ajánlom figyelmébe a kiadványt, hiszen hasznos ötleteket adhat szakdolgozatok vagy nagyobb volumenű kutatási témák megkezdéséhez is.

És mire is világít rá ez a könyv? Megmutatja, hogy Amerikáról és a Magyarországon kialakuló Amerika-képről nem lehet az eddigiekben használt egyszerű séma alapján gondolkodni, hiszen sokkal több forrás volt elérhető, mint amit eddig vizsgáltak és ezek sokkal szerteágazóbbak és összetettebbek, mint eddig gondoltuk. Ahogyan Glant írja:

„Amerika a magyarok számára a csodák és fenyegetések, az álmok és csalódások világa; az ígéret földje vagy annak paródiája, minden, s mindennek az ellenkezője. Csak hidegen nem hagy bennünket: mindenki egyéni amerikai álmait keresi benne: van, aki személyesen és van, aki otthon, a karosszékben ülve. Van, aki nyíltan bevallja ezt, és van, aki nem.”

A megállapítások nem csak a 19. századra vonatkoznak, hanem jórészt megállják helyüket napjainkban is.

A Gróf Apponyi Alberttől vett idézet nagyszerűen vezeti be Glant könyvét és világít rá a műfaj alapvető kérdéseire és kihívásaira:

„[Az ember] elsősorban azt látja meg, amit látni akar, ami igazolja feltevéseit… míg azt, ami zavarhatná a képet, lehetőleg mellőzzük vagy legfeljebb kivételes eseteknek vagyunk hajlandóak tekinteni. Általában azonban a rokonszenvvel telt elfogultság bizonyára alkalmasabb egyes emberek vagy nemzetek megértésére, mint az ellenszenvtől átitatott előítélet: ez utóbbi szinte lehetetlenné teszi a megértést, mert ennek előfeltétele egy bizonyos fokú együttérzés.”

 

II. Tim Youngs – The Cambridge Introduction to Travel Writing (Cambridge, CUP, 2013)

TimYoungskönyv.jpg

A magyar vonatkozású könyv mellett szeretnék bemutatni egy általánosabb, a műfaj elméleti kérdéseit taglaló könyvet is. A régió- és korszak specifikus munkák mellett még mindig szükség van összegző, szintetizáló munkákra, hiszen ezek nagyban segítik a tájékozódást az utazási irodalom elméletének területén és támpontokat biztosítanak a kutatók számára a legkülönfélébb szövegek elemzéséhez. Egy ilyen munkát adott ki idén Tim Youngs, aki a szakterület egyik legelismertebb kutatója. (Korábbi könyvei között megtalálható például a Cambridge Companion to Travel Writing (amelyet Peter Hulme-al szerkesztett) vagy a Travel Writing in the Nineteenth-Century, számos egyéb alapvető fontosságú cikk és könyv mellett); Youngs a szakterület egyik legfontosabb folyóiratának alapítója és szerkesztője (Studies in Travel Writing) illetve a Centre for Travel Writing Studies kutatóközpont igazgatója.

A The Cambridge Introduction to Travel Writing Studies nagyon hasznos olvasmány mindazok számára, akik szeretnének egy jól áttekinthető bevezetést kapni az utazási irodalom különböző elméleti megközelítéseiről és a szakterület legfontosabb kérdéseiről. A könyv elolvasásával megismerhetjük a terület legújabb és legérdekesebb kutatási irányvonalait és kihívásait, ha pedig szeretnénk jobban beleásni magunkat egy-egy témába, akkor a könyv lábjegyzeteit és bibliográfiáját követve ezt könnyen megtehetjük.

A bevezetőt egy részletes történelmi áttekintés követi négy fejezeten keresztül: egészen a középkortól napjainkig ismerhetjük meg a legfontosabb utazási irodalmi műveket, írókat, visszatérő stílusjegyeket, illetve az adott kor társadalmának és a kiadott szövegeknek kapcsolatát.

A könyv második része tematikus és a benne található fejezetek egy-egy fontos aspektust mutatnak be részletesen úm. a társadalmi nem és utazási irodalom vagy a faji kérdések és az utazás kapcsolatát, míg a harmadik részben Youngs külön fejezetekben vizsgálja az utazás „írásának és olvasásának” különböző nézőpontjait is, mielőtt a műfaj jelenéről és jövőjéről értekezne.

A könyv sok olyan szempontra, megközelítésre és elméleti fejtegetésre hívja fel az olvasó figyelmét, amelyek segítségével másképpen tudja olvasni a korabeli útleírásokat, és amelyekkel össze tudja hasonlítani a magyar utazók beszámolóinak stílusát és az abban közvetített képeket a más országok utazóinak írásaival. Youngs könyve olvasmányos, érdekfeszítő és segítségével az utazási irodalommal foglalkozó legfőbb kutatók és szakértők munkáihoz juthatunk el. Ajánlom mindenkinek, aki részletesebben szeretne foglalkozni akár Magyarország, akár más nemzetek utazási irodalmával. A könyv, ahogyan a címe is mutatja, egy bevezetés, ugyanakkor véleményem szerint hasznos lehet mind azoknak, akik most kezdenek a műfajjal ismerkedni, mind pedig azoknak, akik további információra és részletekre kíváncsiak vagy esetleg új impulzusokra van szükségük kutatómunkájuk folytatásához.

A későbbiekben is tervezem a témához kapcsolódó kiadványok bemutatását; ha esetleg valaki szeretne itt bemutatni újonnan megjelenő publikációt ebben a témában, keressen nyugodtan.

Kellemes olvasást és nagyon boldog új évet kívánok!

NewYear.jpg

Jövőre lesz 150 éve, hogy Habsburg Miksa, Ferenc József öccse, Mexikó trónjára lépett: rövidre sikerült uralkodása során elkísérte őt több mint 1000 magyar katona és orvos, akik közül többen érdekes beszámolókat is hátrahagytak az utókor számára.

Maximilian.jpg

Habsburg Miksa Francois Aubert fényképén (Forrás: Getty Research Institute)

Hogyan is került egy Habsburg Mexikó trónjára?

1861-ben, a mexikói konzervatívok és liberálisok között dúló polgárháború lezárását követően, Benito Juárez elnök az ország gazdasági nehézségeire hivatkozva két évre felfüggesztette a külföldi kölcsönök visszafizetését. Erre válaszul Anglia, Spanyolország és Franciaország úgy döntöttek, hogy erővel kényszerítik az országot tartozása rendezésére és elfoglalták Veracruzt, az ország egyik legfontosabb kikötőjét. A „fenyegetés” meg is hozta eredményét, hiszen a mexikóiak garantálták, hogy visszafizetik adósságukat, azonban közben az is egyértelmű vált, hogy a franciák számára ez nem elegendő és egy másik, nagyobb tervet is dédelgetnek – Mexikó elfoglalását.

A francia csapatok megkezdték előrenyomulásukat és bár 1862. május 5-én Pueblánál még legyőzték őket a mexikói erők (Cinco de Mayo ma is Mexikó egyik nemzeti ünnepe), később a franciák elfoglalták a fővárost, miközben Juárez északra menekült.

A mexikói konzervatívok kérésére és támogatásával III. Napóleon a monarchia visszaállítását tűzte ki célul Mexikóban és az ország vezetésére az osztrák nagyherceget, a 32 éves Habsburg Ferdinánd Miksát kérték fel, aki el is fogadta azt: I. Miksa császárként lépett Mexikó trónjára 1864-ben. Miksa és felesége Sarolta 1864. május 28-án érkezett meg Veracruzba.

Manapság Miksára leginkább úgy tekintünk mint egy jó szándékú, ámde talán egy kissé naiv uralkodóra. Mindent megtett, hogy maga mögé állítsa a mexikói népet és véget vessen az évtizedes ellentéteknek, azonban nem járt sikerrel és uralma meglehetősen gyorsan, tragikus véget ért. Az amerikai polgárháború lezárása, Poroszország megerősödése és a mexikói kaland nagy költségei mind arra kényszerítették Napóleont, hogy kivonja csapatait (amelyekre Miksa nagyban támaszkodott) és feladja amerikai expanziós törekvéseit. Ennek következtében Miksa mexikói császársága összeomlott. Miksa a császárpárti erőket Querétaróban összpontosította, azonban a liberális erők felülkerekedtek, a császár fogságba esett és 1867. június 19-én a juaristák kivégezték, ezzel véget vetve a Második Császárságnak Mexikóban.

 

Édouard Manet híres festménye a kivégzés pillanatát örökíti meg

gri_mexico_96_r_141_2.jpg

Az események egy kevésbé művészi, viszont annál valóságosabb képi megörökítése: Miksa kivégzése során viselt inge (Forrás: GRI)

Az események több szempontból is érdekes vizsgálódási terepet nyújthatnak a történelem iránt érdeklődők számára. Tanulmányozhatóak az

  • az európai nagyhatalmi politika kérdései
  • az Egyesült Államok külpolitikája és annak változásai
  • a Második Császárság Mexikóra gyakorolt történelmi, kulturális és társadalmi hatásai
  • ugyanakkor magyar szempontból is fontos eseményről beszélhetünk.

A magyar kapcsolat

Miksát többek között az úgynevezett Osztrák-Magyar Önkéntes Császári Hadtest is elkísérte mexikói kalandjára, köztük 1047 magyarral. 1866-ban Miksa feloszlatta a hadtestet, így a legtöbben haza is tértek, azonban néhány magyar a császárság bukását követően is Mexikóban maradt, letelepedett és többen sikeres pályát futottak be a későbbiek során.

A magyarországi Mexikó kép alakulásában is alapvető fontosságú ez az időszak, hiszen talán soha nem volt Mexikó ennyire érdekes a magyarok számára (Ferenc József öccséről volt szó, akit több magyar is elkísért ebbe a távoli országba). A Mexikóval kapcsolatos hírek mellett több résztvevő tollából származó beszámoló is megjelent a magyar újságokban: például Nikolics Emil, Sarlay Pál, Burián István különböző újságokban számoltak be mexikói tapasztalataikról.

A hazatérők közül volt, aki könyv formájában is beszámolt élményeiről:

Pawlowszki Ede könyve (Miksa császár mexikói szerencsétlen expeditiójának leírása, kiválló tekintettel Queretaro 70 napig tartó ostromára. Mexikói élet – utazási élmények) amelyet 1882-ben adtak ki, a katonai események bemutatása mellett érdekes bepillantást nyújt a mexikói mindennapokba is a Második Császárság idején.

Dr. Szenger Ede 1877-ben kiadott műve (Mexiko felvidéke élet- és kórtani tekintetben) pedig egy orvosi leírás és egy úti beszámoló különleges egyvelege.

A korábbi útleírásokhoz képest alapvető változás, hogy a két író egy megszálló hadsereg tagja volt, aminek köszönhetően egy újfajta nézőpontot képviselnek a magyarországi útleírások között. Hátterük megmutatkozik Mexikó leírásában és főleg Pawlowszki esetében a könyv a megszállás magyarázatát és legitimálását is szolgálja.

Disszertációmban és egy nemrégen elkészült tanulmányban részletesen foglalkozom a fenti két könyvvel, így itt inkább a kutatással kapcsolatos érdekességekről szeretnék írni, Szenger esetére vonatkoztatva.

Katonák mellett magyar orvosok is részt vettek a második mexikói császárság kialakításában, köztük volt Dr. Szenger Ede is, aki hazatérését követően adta ki könyvét. Sajnos csak nagyon  keveset tudunk életéről: Szenger 1833-ban született Pesten, itt is szerezte orvosi diplomáját, majd a Rókus Kórházban dolgozott. Az önkéntes hadtest tagjaként Mexikó több részén is járt, később ő lett az osztrák katonai kórház vezetője Pueblában, 1867-ben pedig szemtanúja volt Miksa kivégzésének. Szenger Mexikóban maradt a császárság bukását követően is és magánpraxisba kezdett San Luis Potosíban. Egy évtizeddel később tért vissza hazájába és megmaradt feljegyzései alapján (a hazaúton több anyaga megsérült, tönkrement) megírta Mexikóról szóló könyvét.

Könyvében egyrészt összefoglalta orvosi észrevételeit, tapasztalatait, de ezeket összekötötte az ország és az emberek bemutatásával, rövid útleírásokkal, miközben a munkája végén összekapcsolta az orvosi észleléseinek eredményét és a korábban mexikóiakról kialakított képet, kritizálva a korábbi útleírókat, amiért túl gyorsan, rosszindulatú következtetéseket vontak le a lakossággal kapcsolatban.

A könyve mellett mást is hagyott az utókornak. Mexikóból hazahozott érdekes tárgyai a Néprajzi Múzeumban láthatóak:

Szenger.jpg

Mivel életéről olyan keveset tudunk, reménykedtem, hogy találhatok még róla eddig ismeretlen adatokat levéltárakban, könyvtárakban, stb. Szenger a Budapesti Királyi Orvosegyesület tagja volt, így azt reméltem, hogy a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár gyűjteményei tartalmazni fognak róla érdekes információkat. Sajnos az életével (és főképpen mexikói tartózkodásával kapcsolatban) nem találtam újabb adatokat, azonban a társaság feljegyzéseit tanulmányozva így is egy érdekes élet rajzolódik ki.

Szenger 1876-ban kérte felvételét a Budapesti Királyi Orvosegyesületbe és az év végén taggá is választotta a közgyűlés. Hagyatéki levelezéséből kiderül, hogy közeli hozzátartozói nem voltak (bár volt, aki bejelentkezett az örökségért…), így pénzt hagyott több szervezetre is, köztük az Orvosegyesületre. Ebből létrehozták a Szenger Ede díjat és a Szenger Ede Segélyalapot; az előbbi a kiemelkedő tanulmányokat díjazta, az utóbbi pedig a szegénységben élő orvosokat és az elhunyt orvosok nehézségekkel küzdő családjait segítette.

Szengerrel kapcsolatos iratok az Orvostörténeti Levéltárban:

 Szenger1.jpg

Az Egyesület iratainak egy része...


Szenger3_1.jpgSzenger felvételi kérelme az Egyesületbe, ajánlással

A levéltár dolgozói nagyon segítőkészek és kedvesek voltak, ezúton is köszönöm munkájukat! (A levéltárról itt tudhatnak meg többet.)

Nemrégen készültem el egy magyar nyelvű tanulmánnyal, ami a fent említett két könyvet részletesen vizsgálja, remélem, hogy kiadásra kerül és olvasható lesz majd a nagyközönség számára.

Hamarosan újra jelentkezem :)

 

Az elmúlt időszakban két olyan eseményen is részt vehettem, ahol a kutatási eredményekről a szélesebb közönségnek számolhattam be. Egyrészt bekapcsolódtunk a Kutatók Éjszakája rendezvénysorozatba, másrészt pedig a Debreceni Egyetem által szervezett programon középiskolás diákoknak beszélhettem a kutatási eredményeimről. Mindkét alkalommal nagyon jó volt nem a szigorúan vett szakmai közönség előtt beszélni és még jobb volt látni a téma iránti érdeklődést. Hasznosnak gondolom az ilyen jellegű rendezvényeket, mert a nem szakmabeliek is megtudhatják, hogy mivel is foglalkozunk, ugyanakkor pedig minket is rákényszerít arra, hogy más szemszögből nézzünk saját munkánkra és más szempontok alapján is bemutassuk eredményeinket.

 

 Az idei Kutatók Éjszakájára a Debreceni Egyetem több mint 100 programmal készült és csaknem 7000 látogató vett részt rajtuk. Mi egy magyar kivándorlókkal, utazókkal kapcsolatos eseményt szerveztünk Vida István kollégámmal.

Kutatók éjszakájaKivandSmall.jpg

(A plakátot egyik diákunk, Tóth Heléna tervezte)

 

20130927_202405.jpg

A program 2 rövid előadás meghallgatása mellett magában foglalt egy kisebb kiállítást (magyarok által hazaküldött képeslapokból, régi könyvekből, úti beszámolókból), interaktív feladatokat készítettünk az érdeklődőknek és próbáltunk több érdekes elsődleges forrást is bemutatni.

Meglepő volt számomra (ugyanakkor nagyon örvendetes), hogy milyen sokan érdeklődtek a program iránt, gyerekek, felnőttek egyaránt. Nemcsak meghallgatták az előadásokat, de részt vettek a játékokban is (például egy diákunk, Soltész-Nagy Ákos vezette vetélkedőn), kérdéseket tettek fel, stb.

 

A másik fent említett alkalommal az egyetem által szervezett program keretében egy szolnoki középiskolába látogattunk el, ahol szintén beszéltem a kutatásomról, főleg azok érdekes vonatkozásaira koncentrálva és játékos formában. Az érdeklődéshez valószínűleg (nem kis mértékben) az is hozzájárult, hogy a szokásos órák helyett hallgathattak minket a diákok, de ettől eltekintve is nagyon kíváncsiak és aktívak voltak.

PA115052.JPG

Mindkét esemény nagyon jó tapasztalat volt számomra, hiszen az által, hogy másképpen próbálom elmondani, hogy mivel foglalkozom, én magam is másképpen nézek a saját munkámra. Ugyanakkor esetleg olyan kérdéseket is kapok, amelyeket más fórumon nem, ezzel is hozzájárulva kutatásom alakulásához. Remélem, hogy a későbbiekben is több hasonló programon vehetek majd részt és abban is bízom, hogy az eseményeken résztvevők ilyen irányú érdeklődése is megmarad, sőt, a néhány év múlva következő rendezvényeken akár már ők számolhatnak be legújabb kutatási eredményeikről.