Mit csinált egy magyar kivándorló 1858. szeptember 15-én?

Mire készültek a mexikóiak ezen a napon? Mit és hogyan ünnepeltek szeptember 16-án?

Ahogyan a legutóbbi bejegyzésben ígértem, jöjjön most egy érdekes forrás, amiből választ kaphatunk a fenti kérdésekre, legalábbis ha ki tudjuk olvasni László Károly kézírását.

Jó szórakozást hozzá :)

(talán érdemes a képeket új lapon megnyitni, picit egyszerűbbé teszi az olvasást.)

(A teljes napló megtalálható az OSZK kézirattárában Oct.Hung. 720 jelzet alatt, egyéb érdekes írásokkal, fényképekkel együtt.)

Ki is volt a fenti napló tulajdonosa?

László Károly (1815-1894) az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik résztvevője. Sok társával együtt a szabadságharc bukása után ő is menekülni kényszerült az országból. Először Törökországba (ahol Kossuthoz csatlakozott), majd onnan 1851-ben az Egyesült Államokba. László titkáraként követte Kossuthot a híressé vált amerikai útján, azonban amikor a magyar kormányzó visszatért Európába (1852) László az Egyesült Államokban maradt és ott kezdett új életet.

Később Mexikóba költözött, ahol földmérőként dolgozott, majd pedig saját vállalkozást is indított (mahagóni és berzsenyfa kereskedést).

1867-ben tért haza szülőhazájába, ahol végleg letelepedett.

László 1848 és 1870 között szinte napi rendszerességgel vezette naplóját, ami szerencsére az utókor számára is fennmaradt.

A feljegyzésekből fontos információkhoz juthatunk  a szabadságharcról, illetve betekintést kapunk egy magyar kivándorló életébe is a 19. században.

Naplójának egy részét maga László adta ki 1877-ben, ez azonban a 9 füzetből álló napló csak egy töredékét foglalta magában. 1942-ben Ács Tivadar adott ki egy válogatást, illetve nemrégiben (2001-ben) Pordán Ildikó közölte az 1848 és 1851 közötti bejegyzéseket. A mexikói utazásairól és életéről szóló írások jelentős része viszont mindmáig kiadatlan.

Reméljük, hogy a most zajló munka keretében ez a rész is kiadásra kerülhet a közeljövőben, akár idegen nyelven/nyelveken is…

László egyébként felhasználta mexikói feljegyzéseit, méghozzá a Vasárnapi Újságban 1859 és 1868 között megjelent leveleihez. Mivel a Vasárnapi Újság ezen évfolyamai már digitalizálásra kerültek, azokat szintén szívesen ajánlom az olvasók figyelmébe.

Ha pedig László Károly életéről szeretnének többet megtudni az eddigieken felbuzdulva szintén korabeli forrás felhasználásával, akkor érdemes ide kattintva elolvasni Xántus János 1868-as cikkét László Károlyról (pdf-ben).

(Vasárnapi Újság - 1868. január 12)

A blog célja, amellett, hogy bemutassa a kutatásomhoz kapcsolódó eredményeket és érdekességeket az, hogy beszámoljon magáról a kutatási munkáról, folyamatról is.

Ez, illetve a következő bejegyzés éppen ezt szolgálja, miközben lehetőséget ad az olvasónak, hogy kipróbálja milyen is elsődleges forrásokkal dolgozni.

Tehát magáról a kutatásról:

A munkám elején a legfontosabb feladat az volt, hogy megtaláljam azokat a korabeli írásokat, amelyek magyar utazók, kivándorlók tollából születtek, dokumentálva amerikai utazásaikat. Könyveket, újságcikkeket, leveleket kerestem könyvtárakban, különböző gyűjteményekben, illetve az interneten elérhető adatbázisokban. Ezt követően olyan forrásokat próbáltam megismerni, amelyek az utazási irodalom elméletével, illetve külföldi utazók amerikai útleírásaival foglalkoznak. Ezek segítségével tudtam nekikezdeni az elemzéseknek és összehasonlítani a magyarok írásait más országokban kiadott publikációkkal.

Kiderült (ahogyan azt az úti beszámolókról többen is írták már), hogy az útleírások legalább annyit elárulnak a szerzőről és kultúrájáról, mint a leírásokban szereplő népekről...

De maradjunk a kutatás meneténél: szerencsére sikerült már több helyen is anyagokat gyűjtenem a disszertációmhoz. Legutóbb pedig igazán szerencsés voltam, hiszen eljutottam a berlini John F. Kennedy Intézetbe, ahol rengeteg hasznos könyvet, tanulmányt, újságcikket találtam.

A JFK Institute könyvtárában van az egyik legnagyobb észak-amerikai tanulmányokkal foglakozó gyűjtemény Európában, így nagyon örülök, hogy ide is eljuthattam.

Itt egy rövid képes beszámoló az elmúlt napok munkájáról: 

Sikerült átnéznem több doboznyi mikrofilmet (a bal felső sarokban nem egy ősrégi PC, hanem egy mikrofilm szkenner látható :)), több hasznos és korábban általam még nem ismert könyvre bukkantam, az adatbázisokban pedig sikerült olyan folyóiratokat átnéznem, amelyek otthon nem elérhetőek.

Igazán hasznos volt az elmúlt néhány nap.

A következő bejegyzésben pedig jöjjön egy kis "munka" az olvasónak is :)

Hány nap alatt és hogyan lehetett eljutni a 19. század során Magyarországról Amerikába? Nem volt egyszerű...

Az Expedia, booking.com és a Google Maps korában talán még nehezebb elképzelni, hogy milyen komoly kihívásokat is rejtett a transzatlanti átkelés a magyar utazók számára. A megfelelő dokumentumok beszerzése, az utazás megszervezése majd pedig lebonyolítása komoly feladat volt. Magát az utazást pedig sokszor hosszabb tanulás és felkészülés is megelőzte.

Természetesen sok függ attól, hogy pontosan mikor is került sor az utazásra, hiszen a vasút és a gőzhajózás elterjedése a 19. század második felétől jelentősen egyszerűbbé, rövidebbé és gazdaságosabbá tette Amerika elérését. Míg a század elején akár 30-40 napig is tarthatott a tengeri utazás (az időjárás függvényében), a gőzhajózás elterjedésével ez később már 10-15 napra rövidült, a századfordulón pedig már akár egy hét alatt is át lehetett kelni az óceánon…

Azonban fontos azt is megjegyeznünk, hogy egy magyar utazó számára a hajóút csak egy része volt az Amerikába vezető útnak. Először ugyanis Magyarországról el kellett jutniuk egy tengeri kikötőbe, ahonnan hajójuk indult. Ez jelenthette Hamburgot vagy Liverpoolt, a későbbiekben pedig például Fiumét. Ezt az utat megtehették kezdetben gyorskocsival, később pedig már akár a „gőzszekérrel” is.

 Haraszthy Ágoston 1844-ben megjelent Utazás Éjszakamerikában című könyvében így foglalta össze az utazás európai szakaszát, ami Pest és London között több mint 6 napot vett igénybe (19-20. old.):

Haraszthy könyvének 2. kiadása (1850) letölthető innen.

Ez az idő nagymértékben lerövidült a 19. század végére. Bánó Jenő például már vonattal utazott Eperjesről Brémába 1889-ben, ami jelentősen lecsökkentette a fenti 6 napi utazást:

„Tehát, mint mondám, Brémát harmincz órai út után minden baj nélkül elértem.” (Uti Képek Amerikából, 1890, 11. old)

Az „európai szakaszt” követte maga a hajóút...

A 19. század első felében az ehhez hasonló, ún. packet ship-ek szállították az utasokat például Anglia és Amerika között. (Nevük egyébként onnan ered, hogy kezdetben leveleket, csomagokat (packet) szállítottak velük.)

Black Ball Packet Ship Isaac Webb

Az út akár 30-40 napot is igénybe vehetett, azonban mivel ezek a hajók már menetrend szerint közlekedtek, viszonylag kiszámítható és megbízható átkelést biztosítottak…

Bölöni Farkas Sándor, aki szintén egy, a fentihez hasonló 'packet shippel' utazott,  így írt 1834-ben Útazás Észak Amerikában c. könyvében tengeri útjáról:

„Egy hét még szenvedhetőleg telik a tengeren, a hajókázás mesterségén bámulással, az utazók közti ismeretséggel, olvasás és beszélgetéssel, - de ha eljönnek a zivataros idők, midőn egész nap benn kell maradni a Kabinetben, jőn a tengeri betegség is, - s az unalom naponként nő.” (Útazás Észak-Amerikában, 1834,16-17. old.)

Egy packet ship belseje (kép innen). Jól láthatóak a különböző osztályú utasok elhelyezése és az utazási körülményeik közötti különbségek…

A gőzhajózás nagyban lerövidítette a tengeri átkelés idejét, illetve megbízhatóbbá is tette azt, hiszen a hajó már nem volt olyan mértékben kitéve az időjárás viszontagságainak (azonban drágább és bonyolultabb is volt működtetni). Az 1850-es évektől kezdve egyre inkább átálltak a gőzhajók használatára, az 1870-es évekre pedig már szinte mindenki gőzhajóval utazott.

Ez a hajó vette fel Kossuth Lajost és a többi magyar emigránst (köztük László Károlyt is, lásd az előző bejegyzést) a forradalom utáni száműzetésükben és szállította őket Amerikába…

Rosti Pál, aki szintén részt vett a szabadságharcban, 1856-ban már 16 nap alatt jutott el Franciaországból az Egyesült Államokba „csavargőzössel.”

 A korábban is említett Bánó Jenő esetében már csak 10 nap volt szükséges az átkeléshez és ekkorra már az utazás körülményei is nagyban megváltoztak:

Bánó Jenő hajója, az SS ELBE (kép innen)

Bánó egy úszó kolosszusként mutatja be hajóját, „mely hazánk egy kis városának összes lakosait magával vinni képes…”

„E hajó a legnagyobb kényelemmel, sőt mondhatni túlzott luxussal van felszerelve, világítása vilanynyal, fűtése gőzzel eszközöltetik, helyiségei, a számos cabin és díszesen kiállított ebédlőn kívül, egy rendkívül elegánsan berendezett női salonból, olvasóteremből és dohányzóból, borbélyműhely- s végre teljes conforttal berendezett fürdőkből állanak.” (Uti Képek Amerikából, 1890, 13. old)

Ez a leírás bepillantást enged egy első osztályú utas utazási élményeibe, azonban meg kell jegyeznünk, hogy az ekkor már százezres számban kivándorlók nagy része a hajó sokkal kevésbé felszerelt részein (harmad osztályon), a legolcsóbb, legkényelmetlenebb részeken utazott, több száz kivándorló társukkal összezsúfolva. Érkezéskor pedig komoly vizsgálatok is vártak rájuk, amelyek esetleg azzal is fenyegettek, hogy visszafordítják őket és haza kell utazniuk Európába…

A megérkezést követően pedig még ott várt az újonnan érkezett magyarokra talán a legnagyobb kihívás: Amerika, ami az utazóknak a nagyszerű élmények, a kivándorlók számára pedig egy teljesen új élet kezdetét jelentette…

Röviden: "át-utazókról" és írásaikról.

Egy picit hosszabban: Olyan magyar utazókról és kivándorlókról, akik a 19. század során elhagyták hazájukat és átutaztak Amerikába, élményeikről, tapasztalataikról, véleményükről pedig levelekben, újságcikkekben, könyvekben számoltak be, ezzel nagyban hozzájárulva a magyarországi Amerika-kép alakulásához.

Amerika itt nem csak az Egyesült Államokat fogja jelenteni, mint oly sokszor általában, hanem magában foglalja Mexikót is. Az aztékok földjéről és az oda utazó/kivándorló magyarokról kevesebbet tudunk, pedig rengeteg érdekes élettörténet, írás és kaland rajzolódik ki a korszak tanulmányozása során.

Az át-utazók blog célja, hogy a kutatásomhoz kapcsolódó eredményeket szélesebb körben is megismertessem, itt, inkább az érdekességekre, különlegességekre koncentrálva.

Mi várható a blogtól? Szeretnék bemutatni különleges magyar utazókat, kivándorlókat és írásaikat. Lesz köztük forradalmár, katona, mérnök, fényképész, orvos, férfiak és nők egyaránt. Az olvasó megismerkedhet korabeli újságcikkekkel, kéziratos naplókkal, könyvekkel, a kutatás érdekességeivel és a legfrissebb kutatási eredményekkel…

Egy magyar kivándorló, Bánó Jenő "jó társaságban," ahogyan írja Bolyongásaim Amerikában c. könyvében  - Bánóról többször is lesz még szó ezen a blogon...

Miért is lehet érdekes számunkra a 19. századi utazási irodalom? Egyrészt olyan információkat tudhatunk meg, amelyek más forrásokból nem elérhetőek. Hogyan lehetett eljutni több mint száz évvel ezelőtt Amerikába Magyarországról? Hogyan telt egy magyar ember átlagos napja a mexikói őserdőben vagy egy amerikai nagyvárosban? Milyennek látták a magyarok az indiánokat vagy a többi bevándorlót? És ami legalább ilyen fontos: hogyan látták saját magukat és sorsukat, viszonyukat az Óhazával és az Újvilággal?

László Károly naplójának egy oldala (1858) - Vele és naplójával is részletesebben meg fogunk még ismerkedni a későbbiekben... (a napló az OSZK kézirattárában található)

Látni fogjuk, hogy ezek a leírások sokszor legalább annyit elmondanak Magyarországról, annak helyzetéről, kultúrájáról, problémáiról, mint a leírásban szereplő Mexikóról és Egyesült Államokról…

A kutatási projektem részleteiről folyamatosan fogok írni és nagyon szívesen válaszok kérdésekre és szívesen fogadom az észrevételeket is.

És a legfontosabb: jó szórakozást kívánok az olvasáshoz :)

"Át-utazók" Magyarországról Amerikába és Amerikán át...

Korabeli naplókról, levelekről, úti beszámolókról és a hozzájuk kapcsolódó kutatás eredményeiről mindenkinek...

Üdvözlöm!

Venkovits Balázs vagyok, a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézetének egyetemi tanársegédje. Jelenleg disszertációmon dolgozom, a blog célja pedig, hogy bemutassa az ehhez kapcsolódó kutatások eredményeit, érdekes vonatkozásait. A blog az "Utazók és kivándorlók Amerikája: Mexikó és az Egyesült Államok képének alakulása Magyarországon, 1849-1914" elnevezésű kutatási projekt keretein belül készül, az ehhez kapcsolódó kutatás az "Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.” 

Az olvasáshoz jó szórakozást kívánok!