És mi a helyzet a nőkkel? – kérdezhetné az olvasó, hiszen az eddigiek alapján azt gondolhatnánk, hogy nők nem is igazán utaztak és főleg nem írtak utazásaikról a 19. század során. Bár sokkal kevésbé volt lehetőségük az utazásra, főleg egyedül és nagyobb távolságokra, azért igenis találkozhatunk magyar női útleírókkal, köztük néhány nagyon különleges személlyel is.

Magyar nők a 19. század során megfordultak nem csak Európa számos országában, de eljutottak Indiába, a Közel-Keletre, Afrikába, és ami a mi szempontunkból talán a legfontosabb, az Egyesült Államokba és Mexikóba is. Az ő beszámolóik egyébként nagyon fontos és érdekes források, hiszen rengeteg olyan dolgot tudhatunk meg belőlük, amiket férfiak leírásaiból nem, hiszen máshogyan utaztak, más dolgokra figyeltek és természetesen sok esetben máshogyan is írtak. Ha igaznak vesszük azt az itt is sokszor visszatérő tételt, miszerint az útleírásokból legalább annyit megtudunk a leíró személyéről és kultúrájáról, mint a bemutatott országról, akkor azt is elmondhatjuk, hogy ezeket a szövegeket olvasva nagyon sok mindent megtudhatunk a magyar nők helyzetéről és gondolatairól is.

Márki Sándor történész már 1889-ben felhívta a figyelmet a nők által készített útleírások fontosságára „Magyar nők utazásai” című cikkében, ami a Földrajzi Közleményekben jelent meg. Márki csaknem 40 női utazót említ tanulmányában, akik közül legalább húszan meg is írták és ki is adták úti élményeiket.

Számos magyar nő látogatott el olyan európai országokba mint Olaszország, Franciaország, Németország vagy Görögország. Ha valaki szeretne olvasni is ezekből a leírásokból, akkor érdemes lehet ezeket a könyveket megkeresnie (a lista főleg Márki alapján készült):

-          Wesselényi Polixéna - Olaszhoni és Svájczi Utazás (Kolozsvár: np, 1842); 

-          Bulyovszky Lilla -  Úti naplóm (Pest: Boldini, 1858);

-          BulyovszkyLilla - Norvégiából: Úti emlékek (Pest: Emich G., 1866);

-          Wass Ádámné - Úti képek: szeptember – november 1859 (Kolozsvár: np, 1860);

-          De Gerando Ágostonné Teleki Emma - Hedvig és Andor utazása Rómában: írta Anyjok (Párizs: Jouaust, 1866)

-         De Gerando Ágostné gróf Teleki Emma görögországi levelei és a régi Attikának hiteles kútfők utáni leírása (Pest: Heckenast, 1873);

-          Uhrl Józsa - Emlékek római útamból (Pozsony: np, 1888);

-          Tauscherné Geduly Hermina - “Utazásom a Mont-Blancra” in: Földrajzi Közlemények (1882): 218-232;

-          Hampelné Pulszky Polyxéna - “Kirándulásunk a régi Trója vidékére” in: Egyetértés 128 és 130. sz. (1884);

 

 Ezen az oldalon pedig további részleteket találhatnak híres magyar utazónőkről Takács Mária "digitális tollából." 

 

Az infrastruktúra fejlődésével és az utazás kommercializálódásával egyre inkább megközelíthetővé váltak a nők számára is ezek a vonzó úti célok, illetve a nők helyzetében és megítélésében bekövetkezett változások is hozzájárultak egyre növekvő mobilitásukhoz. Ugyanakkor egyre többen már Európán kivül is utaztak. Győrffy Etelka Indiából küldött leveleket a Magyar Háziasszony számára 1886-tól. Gillmingné Fischer Hermina világkörüli útra indult és tapasztalásait német nyelvű könyvben adta közre (Notizen unserer Reise um die Welt in den Jahren 1875-1877 (Budapest: np, 1877)). Amerikába is eljutottak természetesen magyar hölgyek, sőt írtak is ottani utazásaikról. Jakabffy Istvánné 1893-ban adta ki könyvét az Egyesült Államokban tett útjáról A nagy számok honában: Amerikai utazások címmel, míg Mocsáry Béláné Fáy Mária a világ több részén tett érdekes utazásai mellett beszámolt az amerikai és mexikói útjáról is a magyar olvasóközönség számára. Most róla szeretnék még néhány szót szólni részletesebben.

 

Mocsáry Béláné Fáy Mária (1845-1917(?))

 

MBFM.jpg

Mocsáry Béláné az egyik legtöbbet utazó (és író) magyar utazónő volt. 1905-ben így mutatta be az Új idők folyóirat:

 

 Özvegy Mocsáry Béláné született Fáy Mária egyike most Magyarország asszonyainak. Sőt általában a legérdekesebb asszonyok egyike. Ha az angol nő utazik, átjön a kontinensre és ezzel vége. Ha az amerikai nő utazik, átjön Európába - legtöbbnyire Páris a célpont - elmegy Olaszországba és megnyugszik babérain, mert ő - utazott! De ez a magyar asszony Európában tett utazásairól nem is szólva, járt Afrikában, járt Indiában, járt kétszer is Amerikában – egymaga […] tanubizonyság, hogy mire képes a magyar asszony!

 

Mocsáryné férje halálát követően kezdte el önállóan járni a világot (korábban édesapjával és férjével utazott Európában). India és Ceylon című könyvében így ír erről:

 

Én, a ki nem ösmertem az édes anya ölelését, kinek házaséletét a sors gyermekkel — a kire szeretetemet áraszthattam volna — nem áldotta meg: magányosságomban a természet szépségeiben és az utazás veszélyeiben kerestem vigasztalást s találtam megnyugvást.

Állítása szerint az utazás teljesen megváltoztatta:

Azóta, ha régi, szomorú multamra gondolok — érzem, hogy utazásom alatt szerzett tapasztalataim, a sok fenséges szép látvány — átalakították egész lényemet.

 

 Először a Tátrába és Erdélybe utazott, majd, ahogyan mondta "az elhagyatottság érzete család nélkül öldöklővé vált és messzebbre vágytam a világba” (Magyar Szalon, 1901). Nővérével ellátogatott a Balkánra és a Közel-Keletre, majd a későbbiekben, immáron egyedül, látogatta meg Indiát és Ceylont (a mai Sri Lanka). Később újabb utakra szánta el magát, így jutott el az Egyesült Államokba és Mexikóba (világkörüli útját a történelmi események meghiúsították).

Indiai útját követően határozott úgy, hogy kiadja utazási élményeit:

 

 De most engedek a rábeszélésnek, haza írt leveleim és emlékeim alapján, jótékony czélra leírom utamat, — nem tudományos szempontból, hiszen egyszerű falusi asszony létemre, úgy sem azért keltem útra, hanem szórakozásul hölgytársnőim számára. Ezért a magyar hölgyeknek ajánlom munkámat. Munkám után befolyt összes jövedelmet pedig az illetékes tényezőkkel már megállapított arány szerint—a Nagypénteki társaság, a Lorántfy-egylet, a Magyar gazdasszonyok árvaháza, a Művelt nők otthona, a losonczi Menedékház-alap javára és az általam választott vagyontalan gyermekek neveltetésére ajánlom fel.

 

Úti élményeit könyvek és újságcikkek formájában is megosztotta a nagyközönséggel, írásait pedig a saját maga által készített fényképekkel illusztrálta. Cikkei jelentek meg az Ország-Világban és Magyar Szalonban illetve az Új idők  “Séták a nagyvilágban” részében, ahol több más nő is bemutatta úti élményeit. Ezek  mellett jelentek meg beszámolói a Földrajzi Közleményekben is és előadásokat is tartott élményeiről. Ezekről így írt a Budapesti Hírlap akkoriban: “Nagy közönség hallgatta a tanulságos előadást s több ízben lelkes éljenzéssel mondott köszönetet az élvezetért Mocsárynénak.

Ahogyan említettem Mocsáryné több könyvet is kiadott:

India és Ceylon. Úti jegyzetek (1899) és Keleti utazás. Egyiptom, Szentföld, India, Ceylon (1901) címmel jelentek meg könyvei keleti útjairól. Az amerikai utazásairól írott beszámolói pedig először a Földrajzi Közleményekben és a Magyar Szalonban jelentek meg, majd különlenyomatban is elérhetővé váltak a következő címek alatt:

Mexikói utazásom: úti jegyzetek (Budapest: Pesti könyvnyomda, 1905)

Útazásom Éjszak-Amerika Nyugati Partvidékein (Budapest: Fritz Ármin, 1902)

Az előző bejegyzésben található linken elérhetőek és olvashatóak keleti utazásairól szóló könyvei, sajnos az amerikai beszámolók még nem érhetőek el digitálisan. Az utóbbiak elemzésével disszertációmban foglalkozom részletesebben (amennyiben ez elérhetővé válik, természetesen itt is meg fogom osztani :) )

A bejegyzés trackback címe:

https://at-utazok.blog.hu/api/trackback/id/tr905830842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása